Uuuuh...Uuuuh...Tedd le!...Tedd le....

Refrén:
Isten ments, hogy kipróbáld,
Gyilkos méreg tombol benne!
Hallgass rám, ne csináld,
Mielőtt túl késő lenne!
Családokat összedúl,
De a halálból nincs visszaút,
Tedd le! Tedd le! Uuuuh...

Verse1:
Elvarázsoltak a mámorító éjszakák
Keserédes, bódító, mostoha valóság
Másnap reggel a múlt éjjelből csak egy emlékfoszlány marad
Hányszor mondtad,hogy kiszállsz,
De megint megtagadtad a szavad
Az ágyad mellett egy régi fénykép,
Ahol együtt még a család
A ballagásodon milyen büszke volt Rád
Apád és anyád!
Te voltál a reménységük, te voltál a mindenük,
De ennyi elzüllött év alatt
Nézd meg,mit tettél velük!
Anyád temetése után apád alkoholba menekült,
Azóta kezelésekre jár:
Védtelen,egyedül!
De te hogyan segíthettél volna rajta,
Mikor magadon se tudtál
A valóság helyett inkább az anyaghoz futottál!
Füvezéssel indult el egy ártatlan kis hétvége
Majd később az extasy-tól a ruháidat is széttépted!
Drogtól és piától megrészegülve táncoltál
Mint egy eszement virtatlan lény,
Csak viháncoltál
Így bevadulva érezted,hogy te irányítod az anyagot,
Évekkel később döbbentél rá,hogy Ő volt az,aki becsapott!
Szállj ki,amíg nem késő ebből az ördögi körből,
Mássz ki már az önnmagad álltal megásott gödörből!

Uuuuh... Uuuuh... Tedd le! Tedd le!

-REFRÉN

Verse2:
Ez a napod is monoton,
Ugyanolyan, mint a többi!
Kicsapod a pakettot,dagadnak az ereid,
Indulhat a cöpi!
Bekábulva rémálom,mély víziókat flesselsz,
És ébredésed után újból túlparázva stresszelsz!
Régen addig volt jó kedved,amíg benned volt az anyagod,
Nevetgélt a sok haverod,
Oltottak,hogy jó a vakerod,
De ma már beállva sem tudsz
Fain ember lenni,
Mert a lelked is cuccos lett,
És sajnos késő bármit tenni!
Beletörődtél abba,ahogyan forog veled a mókuskerék
Megint a világot hibáztatva nyúlsz a telefon felé.
A dózist kihozzák hitelre,még most utoljára,
Te meggyőződsz,hogy minden rendben:
Az ajtó kulcsra zárva!
Túlfokozni szeretnéd,és pont ezért úgy döntesz,
Hogy a megszokott adagod helyett,
Most kétszer annyit töltesz!
Lüktet már a vénád,ahogyan felforralod a kanálban
A lövésed után lecsúszol a székről,
Egyenesen a halálba!
Lepereg még előtted az egész életed,
Nem maradt már senkid sem,
Ez lett a végzeted!
A halálod pillanatában egy utolsó látomásod van:
Úristen, Édesanyád az, és kérdi:
"Miért tetted fiam???"

REFRÉN 2szer