Hogy enyém legyél,
Én valamit kisütöttem,
Aztán a palidat a listáról kiütöttem.
Én csak fekete lovon avelok
Fekete szemmel
A mesebeli hercegedet
Baby felejtsd el!

De minek ez a szerelem,
Ha ennyit ér?
Felemészt a tű belül
Felemészt a szenvedély
Kinyitottam a kaput,
Neked nyitva van,
De minek ez a La’moure
Hogyha tiltva van?
Már szinte azt sem tudom ki vagyok,
Annyira kivagyok.
Ha nem leszel az enyém,
Abba tuti belehalok!

Engedd, hogy én legyek,
Kivel az életed boldogan élheted!

Miattad, fáj nagyon a szívem…
Őrült lettem….
Minden más, mint eddig volt,
Nélküled nem jó,
Csak melletted…
Miattad megváltozott minden….
Elmúlt a szürkeség…
Ilyen édes szerelemet,
Amit mi érzünk,
Nem érzett senki még….

(Refrén)
Megbolondítottál,
Azóta minden éjjel,
Az utcán ballagok.
Hívom a számod,
De nem szólok,
Csak hallgatok
És ha tőlem kérdeznéd
Hogy mit jelentesz még?
Annyit súgnék csak Te vagy nekem…

Miattad fáj nagyon a szívem…
Nem vagy itt velem…
Mikor itt vagy mellettem,
A világ megszűnik, szép szerelmesem…
Miattad gyötrődik a lelkem…ooh
Hosszú éve már
Hogy, hogy kell szívből szeretni
És érezni, te megtanítottál…

Megbolondítottál,
Azóta minden éjjel,
Az utcán ballagok.
Hívom a számod,
De nem szólok,
Csak hallgatok
És ha tőlem kérdeznéd
Hogy mit jelentesz még?
Annyit súgnék csak Te vagy nekem…

De minek ez a szerelem,
Ha ennyit ér?
Felemészt a tű belül
Felemészt a szenvedély
Kinyitottam a kaput,
Neked nyitva van,
De minek ez a La’moure
Hogyha tiltva van?
Már szinte azt sem tudom ki vagyok,
Annyira kivagyok.
Ha nem leszel az enyém,
Abba tuti belehalok!

Engedd, hogy én legyek,
Kivel az életed boldogan élheted!

Miattad más színt kapott minden….
Mint egy gyönyörű szivárvány…
Annyira hajt a szenvedély…
Se nem tudhatjuk még,
Hogy mi vár ránk
Miattad boldogtalan lettem….
Neked sír a dal…
Nincs még egy ilyen lány,
Az életemben már, ki így felkavart…

Megbolondítottál,
Azóta minden éjjel,
Az utcán ballagok.
Hívom a számod,
De nem szólok,
Csak hallgatok
És ha tőlem kérdeznéd
Hogy mit jelentesz még?
Annyit súgnék csak Te vagy nekem…

Ez őrültség, mégis szép,
Ez lett a sorsunk hát…
Te szeretsz engem még…
És téged én,
Mit tegyek, hogy újra boldog légy?

Miattad fáj nagyon a szívem…
Nem vagy itt velem…
Mikor itt vagy mellettem,
A világ megszűnik, szép szerelmesem…
Miattad gyötrődik a lelkem…ooh
Hosszú éve már
Hogy, hogy kell szívből szeretni
És érezni, te

Megbolondítottál,
Azóta minden éjjel,
Az utcán ballagok.
Hívom a számod,
De nem szólok,
Csak hallgatok
És ha tőlem kérdeznéd
Hogy mit jelentesz még?
Annyit súgnék csak Te vagy nekem…megtanítottál…