Ha egyszer majd én Tőled elmegyek, ne kérdezd, miért teszem, csak engedd, hogy had szálljak tovább. A szabadság felé, hol a boldogság tán vár, ott békét lelhetek.
Kérlek, most úgy ölelj, ahogyan soha még, ahogyan senki mást csak azt, kit úgy szeretsz, és úgy csókolj, mintha végleg búcsúznál s így konnyeb lesz Neked.


Lehet fáj e kegyes hazugság, de ha elhiszed könnyebb a búcsúzás.
Szüntelen gondolj rám, és hallgasd ezt a daaaalt, és én ott leszek Veled.

Ha egyszer majd, én többé nem leszek, emléxel e majd rá, hogy mien jó volt énvelem?
Soha se felejtsd el a boldog perceket, és ezt az éneket!
Ha egyszer majd, én Tőled távol leszek, olyan messze majd hol a csillagok néznek rád.
Eszedbe jut e majd, ha másokkal leszel a közös boldogság?


Lehet fáj e kegyes hazugság, de ha elhiszed könnyebb a búcsúzás.
Szüntelen gondolj rám, és hallgasd ezt a daaaalt, és én ott leszek Veled.

Az álmodat angyalok őrzik majd, akiket küldök én, hogy vigyázzanak Rád.
Ne kelljen félned majd, magányos éjszakán a szíved félelem járja át.
Csak hallgatunk, csendben nézzük egymást, beszédesebb ez a csend, mintha bármit is mondanánk, a szívünk szól majd, helyettünk mondja el mit kimondani fáj.


Lehet fáj e kegyes hazugság, de ha elhiszed könnyebb a búcsúzás.
Szuntelen gondolj rám, és hallgasd ezt a daaaalt. és én ott leszek Veled…