Ebben a világban testvérem, mi, a cigányok vagyunk,
Itt élünk már régóta békességben,
Nincs gazdagságunk, még országunk sincs,
Indiából jöttünk, de mindenhol ott vagyunk.

Ebben a világban, mi, a cigányok…

Ebben a világban testvérem, mi, a cigányok vagyunk,
Itt élünk már régóta békességben,
Nincs gazdagságunk, még országunk sincs,
Indiából jöttünk, de mindenhol ott vagyunk.

Tudják a romák, hogy nagyon tudunk szeretni,
Tudja mindenki, hogy nagyon jó kedvet tudunk csinálni,
Tiszteljük egymást és tisztelünk mindenkit,
De hiába a tisztelet, ha minket nem tisztel senki.

Bennünk a bánat és a lélek sír,
A föld és az ég is utánunk rí,
Ne higgy senkinek, mert a világ hazudik,
Megfordul majd a világ, ha a mi idonk eljön.

Mondjátok meg, kik vagytok ti, minket akartok bántani?!
Nem ártottunk mi senkinek, legyetek szerencsések,
Amikor bánatunkban sírunk, az ég beborul,
Amikor nevetünk, még a nap is kisüt.

A csillagok csak velünk táncolnak,
Az örömünk ellen nem tudtok semmit tenni,
Szeretjük a magyarokat és minden fajta népet,
Éljünk békességben, együtt ebben a világban.

Nincs békességünk testvér, a világot keresztül járjuk,
Felvettük a keresztünket, ez lett a mi sorsunk,
A fekete szemeinkbol bánat süt ki rátok,
De ti elmentek e mellett, ezt mind nem látjátok.

Úgy bántok velünk, mint a beteg emberekkel,
De mi nem tehetünk róla, hogy cigánynak születtünk,
Ha tehetnétek, kutyaként bánnátok velünk,
De hiába, a Jó Isten embernek teremtett minket.

Vörös a szívünk, fekete a szemünk,
Senkit nem bántottunk, hagyjatok minket békén,
Akármerre járunk, nem fogadnak be minket,
De hiszünk az Istenben, hogy egyszer elfogadnak minket.

Adja az Isten nekik, hogy értsenek meg minket,
A tuzet, ami bennünk van, érezzék át,
Akkor nem lenne bánat, szomorúság, betegség,
Hanem öröm, boldogság, és nagy szeretet.

Erre kérem az Istent éjjel és nappal,
Hogy ez mind jöjjön el, szépen éljünk együtt,
Múljon el ez a sok - sok szomorúság,
Hallgasd meg a bánatunkat, segíts rajtunk Istenünk!